" Ha nincs kitartásod álmodozni, nem lesz erőd harcolni sem!

Kedves olvasók! Mostanában rengeteg dolgom van az évvégi vizsgák közeledte miatt. 
Szombaton ( május 18.) lettübnk 2 évesek a barátommal. 24 hónapja együtt vagyunk és szerintem még nagyon sokáig. Élveztem a szombatot. Közös filmezés ( Levelek Júliának), közös tévézés ( Jim szerint a világ -> kedvenc sorozatom), muffinevés, ajándékozás és estig beszélgetés. :) Innen üzenve is köszön neki ezt a felejthetetlen két évet és nagyon szeretem. 
Ma nekiálltam kidolgozni a tételeim maradék részét. A Horatiusról ( görög antik irodalom ) szóló tételt már a nevéből ítélve gyűlöltem. De mivel hiányzott ez a tétel gondoltam ideje nekiállni. A tankönyvben, a füzetben, a szöveggyűjteményben sőt még a neten is olvasgattam róla és egészen megszerettem. 
Van egy verse amit kiraknék ide mert nagyon szép és érdemes elolvasni. A vers az ellentétekről szól. Szembeállítja a telet, a forró bor és szoba melegével. Az utolsó versszakokban pedig a jelen élvezését javasolja. Ha a múlton töprengsz és fájdítod a szíved elszalasztod a jelen adta lehetőségeket. A jövőt se kutasd csak egyszerűen élj a mának! :)

Nézd a Soractét! nézd, magas orma hogy
ragyog fehéren! roskad a hó alatt
  és nyög az erdő, és a fagyban
  a folyamok vize mind beállott.

Fűts hát, hadd oldja vad szigorát a tél,
fűts jó keményen! s hozd ide kétfülű
  kancsódat, és tölts bőkezűbben,
  ó, Thaliarchus, a legjavából!

A többit bízd rá, bízd az egekre: ha
legyűrték a tengerkavaró vihart,
  megint feláll a karcsu ciprus,
  s nem csikorognak a fák a kertben.

Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire
ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és
  ne vesd meg, ne kerüld, barátom,
  a szerelem gyönyörét s a táncot,

míg rá nem őszül ifju fejedre a
mogorva vénség! Hívnak a versenyek,
  s ilyenkor édes sugdolózni
  titkon az alkonyi félhomályban,

ilyenkor édes a kacagás, amely
megmondja, merre bujt el a kedvesed,
  s a zálogul rabolt gyürű, mit
  a keze véd, de a szíve enged.