" Elbúcsúzni jöttem, csupán bocsánatot kérni.
Amiért nem tudtam vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám.
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám!
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat.
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt!
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talál pár sorom.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapogó volt, hol ilyen, hol olyan.
Olyan felelőtlenül dobtál el, egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát, a zödellő pázsitra.
De téged nem érdekel amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál ami tőled elszakít.
Eltaszítanám az életem ha elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék...
DE NEM! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán te is rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet."