" Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél."

Oké, akkor most jöjjön egy mindent elmondó bejegyzés. Elegem van az életemből, a körülöttem lévő jópár ember viselkedéséből és abból hogy sosem érzem azt, hogy ennek most valóban így kellett történnie.
Nem is olyan régen valakivel beszélgettem és minderre az első válasza az volt : Ne más életét éld!
Mindig megakarok felelni az idióta elvárásoknak, annak hogy jobb legyek másoknál, hogy engem jónak tartsanak, hogy ne gondoljanak rólam rosszat. Ismerem minden embernek a rossz oldalát nem egyszer átvertek és mindig a jót nézem bennük. Rendkívül érzékenynek és végtelenül sebezhetőnek érzem magam. Egy ideje.. mondjuk úgy december óta nem tudok magamban helyrerakni dolgokat. Túl normális életet éltem és túl sokmindenem megvolt. Volt egy rendes pasim, kedves barátaim és egy szerető családom. Ugyan a szerető család szerencsére megmaradt, de elhagyott a barátom és a kedves kis barátaim létszáma már a felére csökkent. Könnyen ki lehet használni és ezt elég sok ember tudja. 
Sokmindent megbántam. A legnagyobb probléma az volt hogy saját magamat nem tudtam kontrolálni. Volt amikor hihetetlenül bunkón viselkedtem olyan emberekkel akik szerettek és segíteni akartak.
Saját magammal nem játszottam még le ezt az egészet. Tisztában vagyok a dolgokkal amiket tettem és végül megbántam mégsem hunytam még szemet felettük. Talán ezekre a dolgokra szokták azt mondani, hogy életed végéig elkísérnek mert tényleg nincs olyan nap amikor nem jut eszembe.
Gondolom most olvassátok ezt és azon gondolkoztok, hogy mi ez a hirtelen kirohanásom hiszen a legutóbbi bejegyzésem alapján rendkívül boldognak kéne lennem. Ez már tipikus része az életemnek. Kívülről minden azt gondolja jaj de boldog ez a csaj.