" Eltűnt ami bennem volt, nem látom merre tart az út ! "

Tegnap sokmindenen elgondolkodtam ismét. Előre is sorry ha valakit lehangolnak ezek a bejegyzéseim. Én nem szomorúságból gyártom ezeket hanem remélve azt, hogy valakinek segítséget nyújtanak ugyanis elég sokmindenen átmentem eddig. És NEM azért írom, hogy sajnáltassam magamat mások szemében. Megvagyok én köszönöm szépen :)
Június 2-án kidobott az exbarátom és azóta nem beszéltünk még úgy normálisan. Elgondolkoztam azon a 2 éven amit együtt töltöttünk. Kivételesen eltekintek a jó és a rossz emlékektől is és szimplán a véleményemet közlöm. Ragaszkodó típus vagyok, nem nagyon bírom az állandó változást. Szeretek itthon ülni és nyugis rajzolgatni, zenét hallgatni, olvasni. Ő nem ilyen volt. Szinte teljes ellentétei voltunk egymásnak mégis elfogadtuk a másikat. Nem vagyok tökéletes, mint ahogy senki sem az. Hibáztam rengetegszer.. de inkább hibázom mert így megtapasztalom mindennek a másik oldalát is. Nem akarok tőle már semmit csupán annyit, hogy tudja az emléke bennem él és nem a rossz dolgok vannak előtérbe helyezve. A kapcsolattartást vele feladom és ezzel együtt minden mást.
 

" A lelki társam voltál, mégis eldobtál oly könnyedén,
Érted meghalnék, de mit is vártam tőled én,
Hiába is küzdenék, minden szavam reménytelen
Ami kettőnk között híd volt, én mára inkább felégetem
Búcsúznék, de fáj még, ezt is neked köszönhetem
Semmi más nem nyugtat csak, hogy veled is van közös sebem. "