~ Life is a game, you can be a player or a toy.

Sokszor elgondolkozom azon, hogy tulajdonképpen merrefelé is tartok a mostani életemmel. Mire kéne nagyobb hangsúlyt fektetni és mi az amit rosszul csinálok. Néha teljesen megrendül az addig teljesen szilárd világképem. Az eddigi pár sort olvasva nem hibáztatom azt aki egyből azt gondolja, hogy jaj ennek a kiscsajnak valami oltári nagy világfájdalma van. Amúgy nem, nincs semmi baj csak még most is történnek dolgok. Mint mindig. 
Aki szerelmes annak az élete 90% problémából áll, aki pedig egyedül van annak pedig 90% unalom és egyedüllét jut.  Képtelen lennék már egyedül élni a mindennapjaimat. 
A sulis hétköznapokat is élvezem de annyira látszik már az a hozzáállás az embereken, hogy mindig csak önmagukra gondolnak. Azt veszem lassan észre, hogy szinte mindenki aki egy kicsit is közel állt hozzám, mára már bunkó lett. Lehet, hogy velem is van baj.. mert nem úgy állok hozzá vagy mit tudom én. De akkor is. Régebben azért volt egy-két ember akit teljesen a barátomnak tudtam és nem volt az, hogy ha valamit elmondok neki aki másnapra már a fél suli tudja. Jóba vagyok az osztálytársaimmal, de igazából az Emesén és pár lányon kívül mindenki olyan távolságtartó marad a másikkal. Szinte állandóan megy közöttük az utálkozás. Akivel egyik nap még legnagyobb spanok, másnap már lehordja minden r*bancnak.  A kívülállók persze azt gondolják, hogy milyen jó az osztályközösség. A látszat megvan, más nem kell. Novemberben szerveznek egy családi napot, ahol a szüleink is ismerkednek egymással. Az egyik barátnőmnek az anyukája szervezi. A lány kiírta az osztálycsoportba, hogy segítsünk és adjunk ötleteket, miket is lehetne csinálni. 1 db hozzászólás nincs úgy 5 nap alatt és szinte mindenki látta. Ilyenkor meg tök hülyén érzem magam. Mert én meg tök szívesen hozzászólnék de mivel nem vagyok egy nagy hangadó az osztályban, ezért kit érdekel mit gondolok. 
A legnagyobb probléma az, hogy még tavaly pár ember elkezdett szervezkedni és a övéken kívül senki véleménye nem ér semmit. :) Kíváncsi leszek idén hogy lesz összehozva az osztálykirándulás.
Tegnap elmentem a Bencéékhez és megnéztük az eclipset. Nagyon szeretem. Az egyik kedvenc filmem. Vannak benne részek amik szó szerint magukkal ragadnak. Igazából van aki odavan az alkonyatért, van aki meg utálja. Középút nem nagyon. Szerintem egy magas színvonalú film. Nem tudom igazából, hogy Amerikába miért lett akkora nagy buli kifigurázni a filmet. Mikor azért jópár ember munkája benne van. Mindenesetre nekem benne van az első 10 kedvenc filmembe.
Nem várom már, hogy visszamenjünk a suliba. Egy csomó dolgozatot be kell pótolnom. Legjobban az elmaradt matek témazárótól félek. Utána pedig egyből dogát írunk a másodfokú függvényekből. Hát csodálatos.. 
Na de azért jó oldala is van. A kémia dolgozatra már kifejezetten várok mert mindent tudok ebből az anyagből és imádom amikor még nagyon gondolkoznom sem kell egy kérdésen. 
Mostanában a német órákat is kedvelem. Eleinte utáltam, de szerintem egy elég jóféle nyelv. Logikus a mondatok felépítése és ezáltal minden egyszerűbb mint az angolban. :)
Mára még nagyon nincs tervem, de lassacskán kéne valamit kezdenem magammal mert mindjárt dél lesz. Puszii.