" Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, tudod, hogy az nemesít."

Sziasztok olvasók! :) Nem sokszor szoktam annyira boldog hangulatban írni nektek mint most. A mai napon a megszokottnál is több odafigyelést kaptam. A nyárra emlékeztet a mostani hangulatom. Olyan könnyed, szerelmes és boldog. Nem bánt semmi. Ami nyomta a szívemet azt ma elmeséltem a barátaimnak és délután a Bencémnek. Reggel a késői kelés után nekiálltam készülődni a sulis ballagásra. Bármennyire is igyekeztem csak 40-re lettem kész, ami megint egyenlő volt azzal, hogy az utolsó pillanatban beesek az osztályterembe. Régebben az ünnepélyekre mindig hosszú, térd alá érő fodros szoknyába mentem. Ma nem. Felvettem egy kicsi, fekete, feszülős szoknyát, beletűrtem az inget és nem érdekelt ki nézi a lábamat. Amióta Bencével együtt vagyunk az önbizalmam is növekedett. Nekem személy szerint nem a kedvenc testrészem a lábam, de nem fogom azért tarkargatni csak mert lehet valakinek nem jön be. Jó érzés volt ezt így 2 év után először megtenni és pozitív megjegyzéseket kaptam. A ballagás előtt Emesével, Dalmával, Patríciával és Lilivel beszélgettünk. Most valahogy nem zavart, hogy egyszerre 4 embernek magyarázok. :) Dalmával megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk mert elhalasztottuk legutóbb is. Majd körbesétáljuk mindkét tavat (haha..). Kicsit szomorú szemmel tekintettem a végzősökre. Ott volt az Akács Dorina, Berényi Dalma, Szabó Csilla és még sok más olyan ember akik mind ránk mosolyogtak a ballagás folyamán. Hiányozni fognak jövőre. A ballagást lezavarták 2 óra alatt, majd mehettünk is haza. Végre sétálhattam egyet, már erre vágyom napok óta. Útközben azon gondolkoztam, hogy mit csináljak majd a napokban, mivel a Bence érettségire tanul. De nem is baj mert nekem is van dolgom, sok beadandót kértek tőlünk májusra, azoknak nekiálltam. Amikor odaértem jól esett végre megölelni. Ünneplőben feküdtem mellette és úgy beszélgettünk. Közben a délutáni nap bevilágított a szobába és a nagy barna szemeire *-* Szeretek vele lenni. Hazafelé is egyedül mentem. És akkor amikor a Bencééktől nem messze jártam talán 4-5 percre hibátlannak és tökéletesnek éreztem az életemet. Nem sokszor vannak ilyen pillanatok. Igazából mindenem megvan ami egy teljes élethez szükséges. Van egy helyes,okos és aranyos barátom, megértő barátaim, szerető családom és a kis szőrös háziállataim. Sokszor megfeledkezem arról mekkora érték is ez valójában. Ilyenkor van az a legszívesebben mindenkit megölelnék érzés. Mert igazán csak úgy van értelme az életednek, ha szeretnek és ha szeretve vagy. :3

Förhétz Emese (bal), én, Nagy Patrícia (jobb)