" I knew you were a trouble"

Sziasztok! :) Az elmúlt egy hét értékelésével szeretném kezdeni. Már régóta vágyom rá, hogy tizenegyedikes legyek, de elég nehéz elkapni úgy az évelejét, ahogy kéne. Minden napos dolgozatok, mindig 8 vagy 7 óra és közbe még a faktok is. Izgulok, hogy hogyan tudom majd mindezt megoldani később. Mindenesetre ilyen tantárgyakra mint fizika, ami nekem sose fog kelleni, nem igazán tanulok. A kémia fakt eddig tényleg érdekes és élvezhető volt. Sokan megkérdezik tőlem, hogy úristen elmentél kémiára hát hogy bírod. Nekem úgy különösebben nincs bajom vele és az elméletet szeretem tanulni, csak a számolásokat nem tudom. Egy idő után túl kell lépni azon a 'fizika,matek,kémia' undoron. Na jó a fizikán nem. Földrajz faktom sajnos eddig még nem volt, de jövőhéten már kezdetét veszi. 
Hétfőn hittan órán amióta oda járok a suliba először beszélgettünk normális, emberi dolgokról. Nem a pápáról meg egyháztörténelemről mint tavaly. Igazából erőltetett volt a beszélgetés eleje, de aztán annyira belejött az osztály hogy mindenki ennek hatása alatt volt egész nap. Ugyanennek a témának a továbbgondolását terveztem ebben a bejegyzésben. Arról vitatkoztunk többek között, hogy egy kapcsolatban mi számít megcsalásnak. Erre így elsőre tudna válaszolni mindenki szerintem. Voltak osztálytársaim akik szerint egy csók nem számít megcsalásnak vagy úgymond megbocsájható, mások szerint már a gondolat hogy mással érintkezni szeretne annak számít. Én a második csoport híve vagyok és egyátalán nem értem azokat akik az első csoporthoz csatlakoztak. Ha van egy barátom, akkor a minimum elvárás hogy ne csak egy lány legyek az életében, hanem az egyetlen lány. Az egyik lány azt mondta, hogy a csók azért megbocsájható mert lehet csak a pillanat hevében történt. 
Engem már csaltak meg egy elég hosszú kapcsolat után és nem hinném hogy bárkinek szüksége lenne egy ilyen élményre. Nem csak az adott kapcsolatot teszi tönkre, hanem a saját önértékelésedet is rontja. A másik kérdés pedig az volt, hogy hogyan őrizzük meg kapcsolatunkban azt a bizonyos "lángot". Szerintem minden félnek tenni kell lépéseket az idő elteltével azért, hogy a kapcsolat olyan szinten maradjon mint a kezdetek kezdetén. Ha csak az egyik fél ugrálja körül a másikat, akkor az egy idő után ellaposodik. Mindig olvasok ilyen felméréseket, hogy igazából meddig tart a szerelem és mennyi az a maximum időtartam ami után már tényleg csak a szeretet marad. Bár tizenéves fejjel nem túl lényeges még ezen gondolkozni, de érdekes. :)