" Akkor szeress igazán, amikor a legkevésbé érdemlem meg mert akkor van rá a legnagyobb szükségem. "

Mindenki vár valamire és valakire. A suliban egész héten a pénteket, az év minden napján a nyarat és életünk végéig a boldogságot várjuk. A várakozás már egész felőröl minket és akkor végre eljön a szombat, a nyár első napja és a boldogság. Ekkor azonban hajlamosak vagyunk megtorpanni. Annyi mindent akarnál tenni, de nem tudod melyikkel kéne kezdened. Ekkora ér egy kisebb (esetenként nagyobb) csalódás, mivel ezek szerint ez a nap nem is olyan tökéletes. Nem létezik olyan, hogy tökéletes nap. Mindig lesznek apróbb hibák amik miatt kicsit alábbhagy a kedved de ezért kell optimistának maradni. Sokszor amikor a rengeteg rossz után, valami jó is történne megijedünk a boldogságtól és inkább elkerüljük. Vagy elér hozzánk az öröm, de nem tudjuk élvezni. Nem szabad minden történést előre elképzelni a gondolataidban mert a megvalósítás biztosan nem fog vele 100%-ig megegyezni. Mint egy tipikus első randi. Órákig készülődsz mire megtalálod mindenből az alkalomra illő darabot és odafelé mindent kitervelsz a fejedben. Hogyan fogsz köszönni, megfogod-e ölelni, milyen közel ülsz le hozzá a padon és milyen hosszú ideig nézel mélyen a szemében, hogy lássa mennyire tetszik neked. A lányok többsége kiborul ha egy apró részlet elcsúszik. Én is ilyen voltam régebben ( néhanapján még azért előfordul ). A barátomtól tanultam meg, hogy nem az számít mennyi ideig és mit csinálunk, hanem hogy együtt töltjük az időnket. Legyen az csak egy 2 perces beszélgetés reggel a suli előtt a buszmegállóban, vagy sorozatnézés hosszú órákig péntek este. Akármennyi probléma is adódik elégedett vagyok az életemmel. Az utóbbi két évben megpróbáltam lelkileg is felnőni a gimis élethez és egy hosszú párkapcsolathoz. Megtanultam, hogy a szerelmünk mellett önmagunkat is fejleszteni kell és épp ezért adni kell a másik félnek időt amit egyedül tölthet. 
Stay Strong.