Remember why you started.

Pár nappal ezelőtt visszaolvastam pár idézetet az oldalról és mostmár sokkal másképpen hangzanak mint 3 hónappal ezelőtt. Mostanában sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy kapcsolatban kéne lennem vagy mégsem. Már párszor említettem a függőségemet a kapcsolatok terén, de nem igazán tudom eldönteni hogy valós volt e mindez. Vagy csak én éreztem azt hogy egyedül képtelen lennék megállni a helyemet. Visszatekintve konkrétan 3,5 évig egy rózsaszín ködben éltem (bár nem volt mindig annyira rózsaszín) és elzártam magam a külvilágtól. Túlságosan könnyen megbíztam emberekben és elmondtam nekik bármit. A többségük ezzel vissza is élt. Vannak emberek akik egyszerűen nem változnak, csak egyre jobban titkolják. Kezdetben mégjobban fájt a csalódás amikor a ködből kikerültem. Mostmár tudom ki az, akiben megbízhatok és ki az aki bármennyire is tetteti nem akar jót nekem. Már nem kell az, hogy valaki minden nap mondja hogy szeret és én csak ettől érezzem magam különlegesnek. Ígyis éppen olyan értékes bárki mintha kapcsolatban lenne. Kellett pár hónap,hogy idáig eljussak és mindezt itt is közölni tudjam. És rájöttem, hogy olyasvalakire kell várni, aki majd megküzd értem, magától ír anélkül hogy bármit is kérdeznék,magától jön anélkül hogy hívnám, felajánlja a segítségét anélkül hogy kérném, feltesz kérdéseket és nem csak végighallgat. Aki majd tisztel és igazán meg tud nevettetni. Inkább várok minthogy olyanért küzdjek, aki folyton csak megbánt. Nem fogok többet taktikázni és mások játékaiban részt venni. És soha nem fogom elfelejteni hogy miért kezdtem el mindezt.