Kaptunk Beától egy díjat, köszönjük neki! :)
Szabályok: Mindenkinek 11 dolgok kell mondania magáról!
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
11 embert kell jelölni és linkelni (visszaadni/jelölni nem lehet)
 

11 dolog magamról:
1. Szemüveges vagyok
2. Kapcsolatban vagyok már 1 éve
3. Mikor kicsi voltam szőkés barna volt a hajam
4. Kevés barátom van
5. Szeretek kockulni :D
6. Nagyon szerény és szégyenlős tudok lenni
7. Anyukám egyedül nevel
8. Péknek tanulok
9. Kiskoromban fodrász akartam lenni
10. Sokat viccelődöm és nevetek
11. Egyszer szívesen elmennék Las Vegasba

11 kérdés:

1. Mit csinálnál ha egy napig fiú/lány lehetnél?
   Csajoznék és fiús dolgokat csinálnék. :D
2. Mit csinálnál, ha egy napig láthatatlan lehetnél?
   Meglesnék mindenkit a hétköznapjaikban.
3. Hol tudnád elképzelni felnőtt korodban? Hol szeretnél elhelyezkedni?
   Gergővel egy közös kisboltban. :)
4. Teljesült már az egyik álmod? Ha igen, mi volt az?
   Igen, megtaláltam a szőke fekete hercegemet :3
5. Szeretnél híres lenni? Miért?
   Nem, mert nem lenne jó, ha mindenki rólam csámcsogna.
6. Történt már veled fura, ijesztő dolog?
   Igen, még kiskoromban olyan volt, mintha szellemek lennének a szobámban.
7. Vicces sztori?
   Most nem tudok egy jót sem.
8. Volt már baleseted?
   Még nem.
9. Mit gondolsz a kétszínű emberekről?
   Utálom az olyan embereket akik a szemembe jópofiznak a hátam mögöt meg elhordanak mindennek.
10. Tudsz a  környezetedből mondani ilyeneket. Kiket?
    Még a régi barátnőm.
11. Ha jobbra és balra nézel mi a legközelebb eső dolog?
    Balra a szekrény, jobbra pedig emotion víz. :D

Most ha nem haragszotok én nem küldeném tovább senkinek sem, főleg nem 11 embernek, sietősben vagyok. O_O

~ Ne álmodd az életed, éld az álmodat!

Betegeskedem, de most már gondoltam bekéne fejezni a kihívást.
30. nap: Ki vagy te?
Egy 16 éves borzasztóan szerény és lusta lány, aki nem szeret iskolába járni és inkább távolságtartóbb az emberekkel, mert már sokszor becsapták. Elég érzelgős és lelkizős, mindenen megtud hatódni. Kevés barátja van, de inkább a minőségre megy, mint a mennyiségre. Leginkább csak a barátjában bízik meg és neki mond el minden apróságot. Imádja az Anyukáját és becsüli, hogy ennyire jó hozzá és mindent megtesz érte. Sokat hülyéskedik és lételeme a nevetés. Szeret énekelni, de mások előtt nem meri bevállalni, mert túl kevés az önbizalma hozzá.

Mivel most már nincs nagy kedvem blogolásba kezdeni így hát hoztam a kihívást.
25. nap: Mit találnék a táskádban?
Fésű, parfüm, zsebkendő, szemceruza, szempillaspirál.
26. nap: Mit gondolsz a barátaidról?
Nálam a barátság egy elég kényes téma. Olyan tipus vagyok aki inkább szeret egyedül lenni a maga kis világában. Igazából Niki és Gergő (igaz, hogy a barátom, de barát is egyben) az a két személy akit a barátomnak tekintek úgy tényleg. Sosem szerettem azt, hogy most nekem akkor legyen 20 barátom, mert, hogy ha sok van az milyen menő. Szerintem ez egy nagy hülyeség, ugyan is inkább legyen kettő igaz, mint 20 hamis akikkel később csak a baj van. :) Ők ketten rengeteget segítenek nekem és támogatnak mindenben. Bármikor tanácsot tudok tőlük kérni. Megértőek hozzám és ha éppen szar kedvem van igyekeznek felvidítani. ♥
27. nap: Miért csinálod ezt a 30 napos kihívást?
Mert szeretném, hogy jobban megismerjenek az emberek minden téren.
28. nap: Egy kép rólad tavalyról és most. Miben változtál meg azóta?
Felszedtem pár kilót és hordom rendesen a szemüvegemet. :D
 
29. nap: Mit tanultál meg magadról az elmúlt hónapban?
Azt, hogy kevesebbet kéne adnom az emberek véleményére és nem foglalkozni velük és, hogy nincs lehetetlen, mindent el lehet érni csak akaraterő kérdése.

" SZERETLEK- és nemcsak addig, amíg nem találok mást, hanem örökké! "

Aki nem keres, az után felesleges futnod. Csak szánalmasnak és sebezhetőnek tűnsz majd. Most értem el azt a szintet amikor már nem érdekel semmi. Belefáradtam abba, hogy mások elvárásainak megfeleljek, hogy azon görcsöljek mit gondolnak mások. Gondolj rólam amit csak akarsz! Első látásra mindenki tud ítélkezni csak éppen nem érdemes. 
Pár hónapja úgy érzem teljesen céltalanul vagyok itt. Felvettek az általam kiválasztott suliba, rengeteg új barátm lett, van egy csodálatos pasim. Mindezek ellenére elégedetlen és boldogtalan voltam. Véget kell vetnem ezeknek a hullámvölgyeimnek.
Hozzászoktam a hatalmas boldogsághoz és végül így lettem boldogtalan. Van két nagyon fontos barátnő az életemben akikre mindig és bármikor számíthatok. Szinte mindenem megvan egy kiegyensúlyozott és boldog élethez és sokszor ellököm magamtól. Mindig azt mondják: Bocsáss akárhányszor, akárkinek. Már hogyan bocsájtanék meg valakinek aki rosszat tett számomra, aki megalázott vagy esetleg kibeszélt? Nagybetűs alázat... semmi más. Aki egy ilyet meg tud bocsájtani az már vitte valamira. Ezt a tanácsot néhányan azonban túlságosan komolyan veszik. Nem kell hagyni, hogy kihasználjanak és bizonyára vannak emberek akik nem az életed részéhez valók.
Mi ennek az összevissza szövegnek a lényege amit próbálok itt nektek kiteregetni? Nem mindegy milyen vagy másokkal, de azokkal kell foglalkoznod akik magadért szeretnek és nem a javakért. Add önmagad.

Ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen és ahol el akarnak felejteni, ott leszel felejthetetlen!

Sokszor annyira bölcs tudnék lenni, de inkább nem akarok, mert még a végén az emberek azt hiszik, hogy teljesen megzombultam. Pedig amúgy nem... csak az élet és a körülöttem lévő emberek kihozzák belőlem azt, hogy elrágodjak a dolgokon. Ma nem volt angol tanárom szerencsére, aztán helyettesítő tanár jött be hozzánk. Lementünk a laborba egy kicsit kísérletezni. Sósavat kellett összeönteni indikátorral. A sósavat úgy kellett lemérni, hogy felszívtad a pipettával. Természetesen sikerült annyira megszívnom, hogy belement a számba. Borzalmas íze van, nem ajánlom senkinek. :D A tanár bíztatott minket, hogy nem lesz tőle semmi bajunk, mert a gyomorsav erősebb. Szeretem az ilyesféle bíztatást. (Y)
23. nap: Valami, amire nagyon vágysz
Az, hogy végre bejefezzem az iskolát, mert nagyon utálom. Tudom, hogy sokat panaszkodom, de tényleg egy nagyon rossz közösségbe kerültem. Olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik simán hozzávágnak az ember fejéhez olyan szavakat, amiért más már ölne. Ők mondhatnak neked rosszat, és ha megsértődsz még nekik áll feljebb, de ha te beszólsz egyből vérig vannak sértődve. Természetesen van egy-két normális is, de az ritkább. Van, hogy a tanár nem tud órát tartani, mert olyan szinten kiabálnak, beszélgetnek vagy éppen veszekednek, hogy a saját szavadat is alig hallod. Az egyetlen ember akit általánosból ismerek és "barátnők" vagyunk szinte mindig az agyamra megy. Minden apróságon megsértődik és ő tud mindent jobban, nekem nincs igazam ... Hová kerültem? : |
24. nap: Egy levél a szüleidnek
Anyukámnak azt írnám, hogy nagyon szeretem és hálás leszek neki mindig azért, hogy mindent megad nekem és segít bármi baj is legyen. Én is mindig segíteni fogom mindenben. És, ha már nem fogunk együtt lakni akkor is mindig eljövök hozzá és megölelgetem. :)
Apukámnak pedig azt, hogy nem fogom vele tartani a kapcsolatot soha sem. Igaz csak pár emlék villan be róla még kiskoromból, de azok sem túl szép emlékek. Nem tudnám neki megbocsájtani azt, hogy elhagyott minket, már csak Anyukám miatt sem, hiszen neki ezzel nagy fájdalmat okozott.