stronger2015.02.16. 16:01, Nixi
Bárhogy ért véget, bármit mondtam hirtelen,
Megőrjít a tudat, hogy akit szeretek, az nincs velem,
Keresem a hibákat, nem tudom hol rontottam,
Vajon miért nem ott vagyok, ahol a bánatom otthon van?
Én most veszem észre, bennem csak most koppan...
Már nem is emlékszem rád szinte csak foltokban.
Azt hazudtam magamnak, hogy az idő majd megoldja,
De már nem fogom megvárni amíg a torkomon lenyomja,
Az elmúlás keserédes, az emlékek széppé teszik,
Melletted nincs helyem, én mégis miért élek itt?
A hiányod követ, mint egy elhagyott kisállat,
TALÁN AZÉRT VAGYOK EMBER, MERT AZ EMBEREK HIBÁZNAK.
Hibáztatom magam, tudom, hogy volt választásom,
Hiába próbáltam, nem sikerült másnak látnom,
Ilyenkor úgy szeretném, ha kérdőre vonhatnálak,
Miért is szerettelek, ha őt mégis jobbnak láttad?
Néha csak ülök, és az kattog a fejemben,
Hogy nekem miért számítasz, ha én meg neked nem?
De utoljára állok fel, el sem köszönök,
Már én is elengedtem, nem érdekel a közönyöd,
Nem törtem össze, csak csalódtam magamban,
Hiába vertek át százszor így is naiv maradtam,
Látom az arcodat, mégis olyan lélektelen,
Ha fel lehet adni, akkor mondd meg, hogy én miért nem teszem?
Olyan nap vagy, ami már soha nem jön el, csak hiteget,
Egy olyan nap, ami végén kitépi a szívedet,
Olyan emlék vagy, ami bennem él, nem törlődik,
Amin aztán az ember még éveken át őrlődik,
Amire azt mondanám: Bárcsak ne emlékeznék!
Én így mesélek Rólad, ha egyszer megkérdeznék..
I think i think too much...2015.01.31. 22:00, Nixi
" Even a white rose has a black shadow. "
Hiszek a változásban. Hiszem hogy itt lesz, de azt is tudom hogy nem ma jön el. Ez az, amihez fájdalom, idő és türelem kell. Mert a dolgok nem mindig egyszerűek. El kell döntened, hogy mi a fontos neked és folyamatosan tenned kell érte. De nemcsak ma, holnap, holnapután, hanem minden percben és pillanatban. Egészen addig amíg úgy nem érzed, hogy ez az amit akartál. A győztes fegyvere a kitartás. Pont ezért hidd el, hogy Te is képes vagy rá!
blank space2015.01.18. 21:41, Nixi
Be careful who you trust, the devil was once an angel.
Sziasztok! :)
Az elmúlt egy hét értékelése most talán kicsit hosszabb lesz mint a megszokott. Ugyanis 4 hónap felépülés és javulás után újra kapcsolatban vagyok. Sokan kérdeztétek tőlem hogy hogyan jöttünk össze és miért pont vele, ezért egy lerövidített verziót leírok. Január 3-án találkoztunk először a Viktorral. Már november óta ismerjük egymást, de nem volt alkalmunk találkozni előbb. Miért pont ő? Mert pontosan megvan benne mindaz, amire most szükségem van. Bár nem is ismerem még teljes mértékben, de biztos vagyok benne hogy ő az a személy, akire érdemes volt ennyi időt várni. Már hiányzott a kiegyensúlyozott kapcsolat az életemből.
A választott idézetnek ismét története van. Ezen a héten sikerült elveszítenem egy barátot. Remélem magára ismer amikor olvassa a blogomat. Ugyanis nekem óriási csalódás volt. De én már úgy vagyok ezzel, közhelyesen mondva hogy akit lehet vinni azt vigyék is. Aki csupán azért nem áll szóba velem, mert be akar kerülni egy "felsőbb" közösségbe, akkor csak tessék. :) Nem szándékoztam ilyen gyönyörű érdekbarátságok útjába állni. Úgy gondolom, hogy akit teljes mértékben a barátodnak tartassz azt semmilyen dolog következtében nem hagyod magára. De már megszoktam, hogy a középiskola arról, hogy mindenki eszeveszetten a figyelem középpontjába akar kerülni. Ezzel csak ott van a próbléma, hogy az ilyen emberekre általában nem a pozitív tulajdonságaik miatt figyelnek. Jó tudom, természetes hogy tizenvalahány évesen mindenki keresi az útját és az igazi énjét, de ezt másképpen is lehetne. Ami igazából fáj, azaz hogy már sosem tudom kiben bízhatok meg teljes mértékben. Mert mindig megy ez a lánc, hogy nyugii nem mondom el senkinek. Ebben az ígéretben persze az illető legjobb barátnője és az aktuális pasija a kivétel. Ebből persze mindig az lesz hogy a huszadik embertől már eléggé torzított változatban hallod vissza a dolgaidat. Tőlem bármit lehetne kérdezni és őszintén válaszolnék, de ennél biztos egyszerűbb kérdezés nélkül továbbadni a dolgokat.
A tegnapi nap után úgy érzem volt értelme ennyit várni mert megszereztem mindazt az erőt és tudást ami kellett ahhoz, hogy új kapcsolatot kezdjek. Várom a folytatást :))
throwback2014.12.28. 22:12, Nixi
Remember why you started.
Pár nappal ezelőtt visszaolvastam pár idézetet az oldalról és mostmár sokkal másképpen hangzanak mint 3 hónappal ezelőtt. Mostanában sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy kapcsolatban kéne lennem vagy mégsem. Már párszor említettem a függőségemet a kapcsolatok terén, de nem igazán tudom eldönteni hogy valós volt e mindez. Vagy csak én éreztem azt hogy egyedül képtelen lennék megállni a helyemet. Visszatekintve konkrétan 3,5 évig egy rózsaszín ködben éltem (bár nem volt mindig annyira rózsaszín) és elzártam magam a külvilágtól. Túlságosan könnyen megbíztam emberekben és elmondtam nekik bármit. A többségük ezzel vissza is élt. Vannak emberek akik egyszerűen nem változnak, csak egyre jobban titkolják. Kezdetben mégjobban fájt a csalódás amikor a ködből kikerültem. Mostmár tudom ki az, akiben megbízhatok és ki az aki bármennyire is tetteti nem akar jót nekem. Már nem kell az, hogy valaki minden nap mondja hogy szeret és én csak ettől érezzem magam különlegesnek. Ígyis éppen olyan értékes bárki mintha kapcsolatban lenne. Kellett pár hónap,hogy idáig eljussak és mindezt itt is közölni tudjam. És rájöttem, hogy olyasvalakire kell várni, aki majd megküzd értem, magától ír anélkül hogy bármit is kérdeznék,magától jön anélkül hogy hívnám, felajánlja a segítségét anélkül hogy kérném, feltesz kérdéseket és nem csak végighallgat. Aki majd tisztel és igazán meg tud nevettetni. Inkább várok minthogy olyanért küzdjek, aki folyton csak megbánt. Nem fogok többet taktikázni és mások játékaiban részt venni. És soha nem fogom elfelejteni hogy miért kezdtem el mindezt.
i bleed when i fall down2014.11.16. 16:35, N i x i
*But I'm only a human
Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved,talán több mint egyszer és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd,hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen sőt előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik, és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád. Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság.. amit már sosem kapsz vissza.
|