" Van a szerelem.. a szerelem , amely nem évszakfüggő. nem tavasszal érkezik , hanem egy találkozással. Akkor,amikor találkozol azzal , akivel minden együtt töltött pillanat csoda. Olyan csoda,amit sok ember talán soha nem él át. A csoda , hogy ott ülsz mellette,hogy foghatod a kezét,hogy rád mosolyog ,igen, neked adja mosolyát! "

Sziasztok! Megint eltelt pár hét amióta bejegyzést írtam, mindig a lustaságra fogom, de igazából nem mert amikor bántottak vagy rossz kedvem van akkor nem tudnék olyan mély érzésű bejegyzéseket írni. A lényeg az, hogy végre elérkezett a tavaszi szünet. Minden szünet elején megfogadom, hogy jó akkor most ezt a pár napot hasznosan fogom eltölteni és beosztonom az időmet. Általában sosem sikerül, de azért most is megpróbálom :) A mai nap is elég érdekes volt. A suliban ez a második diáknap amin részt vettem. A tavalyi sokkal fárasztóbb volt mint idén. A salátabárt reggel imádom. Idén az osztályunknak az állatkert volt a téma és kifaragtunk almából elefántot meg sünit. Sőt az egyik osztálytársam, még egy kolibrit is csinált. Talán ebben az időpontban van csak egybezárva az összes refis egy helyre. Sok emberrel összefutottam ma, akikkel már régóta nem beszéltem. Meg persze a drága kilencedikesek, akiket pedig még meg kell jobban ismerni, de azért szeretem őket. Később az egyik évfolyamtársam, Esztergályos Patrik előadását hallgattuk páran, aki világbajnok lett vívásban. Tetszett ahogy elmesélte, mert nem feszengett csak lazán mondta és sok érzelmet is belesűrített. Aztán átmentünk a művelődési házba és megnéztük a diákszínpadosokat. Elég jól szerepeltek, a Dalmával végigröhögtük az egészet. :) Végre megkaptam ma a májusi Cosmopolitant, már hiányzott. Érdekesnél érdekesebb cikkek vannak benne. Holnap végre felkelek, kávézom és közbe olvasgathatom teljesen nyugisan. Kell már ez egy pár napig. Egy cikket kezdtem el, ami arról szól, hogy a csaj két fiúba volt egyszerre szerelmes. Pár emberrel régebben beszélgettem erről és mindig azt az idézetet hozzák fel példának, hogy " ha igazán szeretted volna a párod, akkor nem szerettél volna bele egy másik fiúba". Igazából osztom ezt a véleményt, de van ennek egy másik oldala is amin ma gondolkodtam el. A csaj történetében az volt, hogy eljegyezte a barátja, és már tervezgették az esküvőt amikor összefutott egy másik sráccal a buszmegállóban. És pár mondat után úgy érezte, hogy a srác a végzete. Tény, hogy egyszerre nem lehet két ember szeretni. Egyrészt azért mert csak az egyiknek tudod teljesen odaadni magadat, másrészt meg nem lenne érdemes kettős kapcsolatban élni mert előbb utóbb úgyis fény derül rá és egyedül marad az illető. A sztori vége az volt, hogy 1 évig két pasit tartott a csaj és nem volt semmi rossz érzése. És a vőlegényével leültek és megkérdezte tőle a lány, hogy még mindig el akarja-e venni. És erre azt válaszolta, hogy igen mert nála jobbat sosem találhat és ekkor szakította meg a kapcsolatot a másik sráccal. Próbáltam értelmezni, hogy ez most végülis miért került bele az újságba. És rájöttem, hogy a csaj azért volt képes mindezt felvállalni mert mindkét fiú adott neki valami pluszt aki teljessé tette az életét. Ettől függetlenül szerintem aki boldog párkapcsolatban él, annak nincs szüksége plusz kiegészítésekre. Vannak akik már az első pillantáskor egymásba szeretnek és bármekkora áldozatokkal is jár, képesek megtenni, mert él bennük a vágy.

"Ne törd magad mások helyett. Nem lehet mindig kezdeményezni, örökké neked keresni a lehetőséget, az időt, a kedvességet, csak hogy ápolj egy kapcsolatot. Igenis eljön az a pont, hogy azt mondhatod: ennyi, nem próbálkozom tovább. Mindenki a saját szerencséjének, szerelmének, baráti körének a kovácsa. De nem mindenki dolgozik egyformán..."

Ahogy haladunk egyre jobban a felnövés felé megeshet, hogy a régen brutálisan fontosnak tartott dolgok hirtelen értelmüket veszítik. Minden évben vezetek egy kis naptárat, amiben csak a kulcsszavakat írom bele. Nem éppen olyan mint egy napló, hiszen annál lényegesen kedvesebb ideig tart leírni a napi történéseket. Ha haragudtam valakire aznap akkor egy törött szívet rajzolok és az illető keresztnevének első betűjét. Ha boldogságot okozott nekem valaki akkor egy mosolygós smiley mellé kiírom az egész nevét. A tanév utolsó napjaiban szoktam végigolvasgatni a szeptember, októberi.. firkálásokat és készíteni egy összegzést az idei tanévről. A 10. osztályt rendkívül húzós évnek tartom. Össze kell szedni magadat és határozottan dönteni. Amikor a fakultációakat ( emelt óraszámban tanult tantárgyakat) ki kellett választani akkor sokféle életlehetőségen gondolkodtam. Annyi minden befolyásolja, hogy mi lesz még az érettségiig. Miért éppen most kellett eldönteni mit kezdek az életemmel. Vannak olyan osztálytársaim akik hajthatatlanul tudták világosan mit jelöljenek be és magabiztosan álltak a dologhoz. Látszólag irigyeltem őket amiért pontosan tudták mit akarnak, de valamilyen szinten mégsem. Hiszen semmilyen "B tervet" nem gondoltak ki magukban. A szüleimmel sokat agyaltunk a dolgon. Végül a kémián és a földrajzon esett a választás. Egyesek furán néznek rám amikor meghallják, hogy kémiára jelentkeztem. És eléggé " bíztató" szavakkal illetnek, hogy " ott nem tudsz majd megmaradni" vagy " meg fogod te még nagyon bánni". Nem esik jól mindez, főleg amelett, hogy azok között is akad ilyen akik közel állnak hozzám. Azért vagyunk fiatalok, hogy merjünk, hibázzunk, vesztsünk, felálljunk, küzdjünk, nyerjünk, nevessünk, sírjunk és megtaláljuk azt aki minden napunkat szebbé tudja tenni. A gimnáziumi évek a tanuláson kívül szerintem a kapcsolatkiépítések legalkalmasabb helye. Hiszen innen tovább megyünk egyetemre, főiskolára és az utána elkövetkező éveinkben a gimis barátokkal való viszony jó esetben megmarad. Sosem voltam híve annak, amikor az osztályban kialakul egy rangsor az emberek között. Ő az első mert szép,gazdag, népszerű. És akik lejebb vannak, azok kevesebb figyelmet kapnak. Főleg a lányok körében terjed el az a hülyeség, hogy az a legjobb akinek minél több, minél drágább és márkás ruhái vannak. Attól ő még lehet egy teljesen üres ember és felszínes. Mindenki csak harcol a körülötte való emberek elismeréséért és harcol saját maga ellen. Nem tudom miért nem lehet megállni, megnyugodni és odaállni valaki mellé és azt mondani: Mellette ki fogok tartani mert szeretem. Ez barátságra és szerelemre úgyszintén igaz. Semmi értelme nincs olyanok után rohanni, akik ezt sosem adják vissza. A fenti idézet is erről szól. Egy idő után beleunsz, hogy keresed valakinek a társaságát, de ő semmit nem tesz a kapcsolatért. Az a legbosszantóbb ha valaki mindezt úgy teszi, hogy közben ott áll mellette valaki aki tudná szeretni, de nem hagyja neki mert ő neki több kell.
A saját életemre kitérve kicsit, mostanában túl gyorsan történnek a dolgok úgy érzem. Egyik nap felhőtlenül boldog vagyok, másik nap az egész délután végig sírom. A barátommal most lettünk nemrég 9 hónaposak. Amióta megkapta a jogosítványát rengeteg helyre elvitt már autózni. Már megvan a megszokott rutinunk az autóban. Mindig én keresgélhetem a rádiónál a jó zenéket. Tegnap elmentünk Tatabányára a a Turulhoz ( emlékmű). Ahonnan, le lehet látni egész Tatabányára. Este mentünk és a város legapróbb fényei is látszódtak a hegyről. Az autók fénysor láncot alkotva jöttek egymás után. Visszafelé az erdős résznél az úton állt egy fiatal, kis őzike. Megálltunk, de gyorsan el is ment pedig nagyon aranyos volt. :) A hétvégéket ezért imádom a legjobban. Elcsendesedni, gondolkodni, szeretve lenni.

" Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartassz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket, megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy. Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret. Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel. Megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton. És idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba. Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál. Megtanulod, hogy mindenki mondhatja 'sajnálom', de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak. Megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen. Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hogy hiányozni kezd a régi. Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető és hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek. Megtanulod hogy igazán tartalmas életet csak úgy lehet élni ha magad elé helyezed azokat akik fontosak neked. "

A szerelemről mostanában sok gondolatot írok ide a blogomra talán nem is véletlen mert kezdem tényleg megismerni és felfogni a dolgok súlyosságát. Ahogy haladunk előre számtalan kudarc ér és rengetegszer érzem úgy hogy nincs senki mellettem. Meg kell tanulni megállni egy percre és körülnézni. Visszanézni a múltba, átgondolni a jelent és tervezni a jövőt. Sokan ezt ott rontják el, hogy csak a jövőre gondolnak és nem foglalkoznak a jelennel. Még egy tavalyi COSMOPOLITAN újságban olvastam egy cikket.

" Sziasztok Gréti vagyok, 23 éves egyetemista lány és rendkívül magányos. 16 éves korom óta keresem a helyemet és a megfelelő párt az életemben. Ekkor ismertem a gimnáziumi éveinek utolsó szakaszában járó Andrást. Magas, edzett és helyes fiú volt. Sokan szerelmesek voltak belé az évfolyamból. Egy nap leszólított a folyosón, hogy tudnék-e neki segíteni a biológia házi dolgozatában mert hallott a jó versenyeredményeimről. A szívem hevesen verni kezdett ahogy rámnézett a mély barna szemeivel. A közös tanulások alatt közelebb kerültünk egymáshoz. A házidolgozata osztályelső lett. Pár nappal utána csengettek és sietve mentem az ajtóhoz. Egy mosolygós szempár nézett rám. Egy hatalmas rózsacsokorral állt ott. Magához szorított majd a szemembe nézett és azt mondta, hogy senki nem szakított még ennyi időt rá. Felemelte az arcomat a kezével, végigsimította az arcomat és puhán,lágyan megcsókolt. Mi lettünk az iskola legboldogabb párja. Andrásnak sokat kellett tanulnia mert közelgett az érettségi. Egyre kevesebb időt töltöttünk egymással. András feszült volt a nagy nyomás miatt és egyre többet kezdtünk veszekedni. Amikor tudtunk volna találkozni, akkor sem jött el mert már megszokta, hogy nem lát annyiszor. Szerelmünk kezdte elveszíteni a kezdeti varázsát. Sokszor magamba sírva, egyedül tűrtem a folytonos megbántásokat és a szeretethiányt. András már nem is ismert. Míg eleinte mindig a kedvenc virágaimmal lepett meg, ebben az időszakban semmit sem kaptam tőle. Ha együtt voltunk akkor nem tudott feloldódni. Mindig az iskolán görcsölt. Az érettségi utáni nyáron a kapcsolatunk valamilyan szinten javult de nem volt már olyan mint azelőtt. De kitartottam mellette még akkor is ha láttam, hogy már nem teljes szívéből szeret. És bekövetkezett a horrorisztikus szeptember. Elköltözött Pécsre ami tőlünk 1,5 órányi vonatozásra volt. Kezdetben többször hazajött egy héten, hogy meglátogasson. Majd elcsábította őt a kollégium légköre. Fontosabb lett neki a piálás, a haverokkal lógás és a bulizás. Október 24-én kimondtam ami már régóta a lelkemet nyomta. Kénytelen volt szakítani mert nem foglalkozott már velem. András a szemembe nézett. Láttam a szemében a megbánás és a harag lángját. A kezemet ellökte magától amitől én leestem a szőnyegre. Kiviharzott a házunkból, becsukta maga után az ajtót és vissza se nézett. Ő azóta már számos lánnyal kavart és volt már egy komolyabb élettársi kapcsolata is. Én azóta egyedül vagyok és a régi sebek még mindig nem gyógyultak be. Tiszta szívemből szerettem őt mert nekem ő volt mindenem és nem vakítottak el a karrierista álmok."

" Találd meg azt a személyt, akit jobban érdekelsz te, mint a pénztárcád. Találd meg azt, akit lázba hoz a mosolyod anélkül, hogy levennéd a ruháid. Találd meg azt, aki ha azt mondja, szeretlek, úgy is gondolja! "

Sziasztok :) Az előző hét és ez a hét rengeteg tanulsággal ajándékozott meg. Rájöttem, hogy fel kell nőni egy bizonyos szintre a kapcsolatok terén. Nem szabad mindenen megsértődni és kiakadni. Az életben számtalanszor ez olyan alkalom amikor nem az lesz amit te akarsz és ez ellen nem tudsz tenni. A barátommal régebben nem de így mostanában elég sokat veszekedtünk. Sokszor engedtem, sokszor pedig makacsul ragaszkodtam valamihez. A központi veszekedési témánk az iskola miatti időhiány. Sokszor azért vagyunk feszültek mert nem tudunk egymással elég időt tölteni. Ezen régebben kiakadtam és tőle vártam megoldást, de ahogy haladt a kapcsolatunk, egyre inkább éreztem én is hogy sokszor már nem jut idő rá hiába is szeretném. Számos kapcsolat megy tönkre azért mert ez a hiányérzet átüt abba, hogy már nem is figyelsz a társadra és megszokod, hogy távol vagy tőle. Ilyenkor jön a klasszikus "elhidegültünk bébi" duma. Volt már részem ilyen vontatott szöveg végighallgatásában. ( Nem a mostani barátomnál.) A lényeg az, sokszor megfeledkezünk a másik értékeiről az élet kihívásainak teljesítése közben. Viszont nem osztom azt a  felfogást, hogy erre az lenne a megoldás hogy feladjuk a kapcsolatot. Így utólag visszatekintve elég fiatal voltam amikor az első "pasim" volt. Hetedikes voltam és az egész nem volt komoly, de a szakítás mégis hagyott bennem sebet igaz kicsit. A leghosszabb kapcsolatom 2 év volt. Utólag visszagondolva akkoriban még nem voltam felnőve egy olyan szint kapcsolathoz mint ami az volt. Sem lelkileg, sem testileg. Hagytam, hogy a "rózsaszín felhők" eltakarják a valóságot. Nem bántam meg semmit amit tettem mert a régi sebek nélkül most nem lennék ilyen ember. De van számos dolog amit megalázónak találok így utólag. Sokszor rendkívül naívan elhittem mindent. Az életem nem tökéletes, de vannak tökéletes pillanatai. Bencét őszintén szeretem és ezért próbálok mindig úgy változni hogy az a kapcsolatunk szempontjából előnyös legyen. Jó érzés valakit megismmerni közelről, tudni mit szeret és mit nem, örömet okozni neki a kedvenc csokijával, megölelni és érezni az illatát, puszit nyomni az arcára amitől elmosolyodik. Sokkal erősebbnek érzem magam a veszekedések után pár nappal mert tudom, hogy van esély a javításra és arra hogy jobbá tegyük egymás életét a kölcsönös szeretettel. :)

"Én azt gondolom, az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezdülés nélküli arccal bír ki mindent."

A tél vége felé járva még mindig nem élvezhettem ki a hógolyós vágyaimat. Ilyenkor már réges régen a jégkristályos ablakok mögül szoktam kikukucskálni. A hógolyózástól eltekintve nem bánom, hogy nem esik a hó. Ígyis sikerült betegnek lennem megint. A suliban minden a megszokott mondhatni vontatott menetben halad. Nagyjából most azért elvagyok a dolgokkal. Voltam egy földrajzversenyen ami elég meghökkentő volt számomra. Gazdaság- és társadalomföldrajz a tananyag, de volt jópár kérdés az Európai Tanácsról ami már inkább politizálásba kezdett átütni. 
Egész héten úgy rohan az idő hogy nem jut erőm arra, hogy néha így összerendezzen a gondolataimat egy-egy bejegyzésben. A szobám már kifejezetten ilyen atomtámadás utáni helyzetbe van szegény.. de mindig találok valami okot, hogy miért nem tudok elpakolni. Persze ez összetévesztendő azzal, hogy igénytelen lennék. Minden hétvégén szoktam porszívózni, letörölni a polcaimat csak elpakolni nincsen kedvem.
Ma délután átmentem volna a Bencéékhez mint mindig, de nem tudok mert próba érettségit ír. Az érettségi... én bele se akarok még gondolni ebbe. Alig hogy lassacskán megszokom ezt a sulit, már mehetek is el tovább. Ráadásul nem szeretnék annyira messze menni. A maximum Budapest lenne és még az is háromnegyed óra Tatától. Szóval a sok tanulás miatt szinte alig találkoztunk egész héten. Remélem, hogy a hétvége más lesz mert hiányzik és már kezdek agresszív lenni. :D
Múlthét szombaton elolvastam Puskintól a Jevgenyij Anyegint. Nem tudom olvastátok-e. Gyanítom, hogy a többség nem. :D Romantikus mű és rendkívül zavaró, hogy ide-oda csapongó érzelmek vannak benne. Mivel gyorsan kellett elolvasni mert pár nap múlva dolgozatot ígértek belőle ezért gyorsan átfutottam és bevallom nem tetszett. Aztán a könyv magyarázó jegyzékében leírták pár sor valódi jelentését és kicsit megkedveltem. Csütörtökön megnéztük a filmet és már tetszik a könyv. Nyáron ha lesz időm biztos elolvasom mégegyszer mert akkor már többet fog mondani.

Egy mostani kép rólam, hogy kapjatok valami életjelet is. :)