~ Soha nem tudtak más szavai úgy ütni, mint a te szavaid. Hogy tudott fájni minden ékezet, minden magánhangzó, mind megütött és bántott, és mégis, úgy szerettem őket, annyira, ahogy téged.

Sziasztok. Közeledik lassan az őszi szünet vége. Bár nem volt annyira sűrű és átláthatatlan ez a hét mint amire számítottam, de ez nem is baj.
Az idő nagy részét a barátommal töltöttem. Tegnap nagyon jól éreztem magam vele. Jó amikor érzed, hogy valakinek te vagy a legfontosabb és foglalkozik veled. Még csak 4 hónapja vagyunk együtt, de már nem tudnék nélküle lenni. 
A jövő év eléggé húzós lesz előre látom. Elmegy majd egyetemre én pedig a hét nagy részén nélküle leszek. Persze, ott vannak a barátok meg a szüleim akik örülni fognak a felesleges időmnek. De az akkor sem ugyanaz mint vele lenni.  Különben sokáig nem hittem ebben az igaz szerelem dumában. Kételkedtem abban, hogy valaha bárki meg tud előttem nyílni annyira, hogy szinte már nincsenek is titkai előttem.
A barátnőm, Emese Tokajban van a szüleivel. Jól megy neki, de nem tudunk beszélni és már hiányzik. Tuti ivott már jópár pohár bort amíg ott voltak :DD
Ma nem csináltam tól sok mindent. Elkezdtem tanulgatni, hogy ne mindent hétvégén csináljak. A biosz az totál káosz. Az a röhej, hogy növényekről tanulunk ami az egyik legegyszerűbb rész lenne, de mégsem az mert annyira meg van bonyolítva. Jobb lesz ha holnap délelőtt neki is kezdek tanulgatni.
Nem szeretem a mindenszenteket. Mindenki kimegy a temetőbe megemlékezni ami szép dolog. De nem jó nézni ahogy az idős nők, nagymamák sírnak. Erről van egy "élményem" még tavalyról. A nagypapám sírjától nem messze van egy egész kicsi és díszes sír. Egy négy éves lány sírja. Nem tudom miért halt meg, de elég szívfájdító volt látni a hozzátartozóit amikor ráborultak a kőre. Ezek csak igazán a kemény és fájdalmas pofonok.
Mindenesetre nem nagyon szeretem ezt az ünnepet. Akiknek tényleg hiányzik valaki az évközben is "meglátogatja". Nem csak ilyenkor.
A mai napon viszont szívesen lennék amerikai. Bejön ez a halloween style. Tuti beöltöznék ha lehetne. A mi utcánkba is járkálnak páran beöltözve ilyenkor, de az idősebbek úgysem értik ennek a poén részét. :D

~ Life is a game, you can be a player or a toy.

Sokszor elgondolkozom azon, hogy tulajdonképpen merrefelé is tartok a mostani életemmel. Mire kéne nagyobb hangsúlyt fektetni és mi az amit rosszul csinálok. Néha teljesen megrendül az addig teljesen szilárd világképem. Az eddigi pár sort olvasva nem hibáztatom azt aki egyből azt gondolja, hogy jaj ennek a kiscsajnak valami oltári nagy világfájdalma van. Amúgy nem, nincs semmi baj csak még most is történnek dolgok. Mint mindig. 
Aki szerelmes annak az élete 90% problémából áll, aki pedig egyedül van annak pedig 90% unalom és egyedüllét jut.  Képtelen lennék már egyedül élni a mindennapjaimat. 
A sulis hétköznapokat is élvezem de annyira látszik már az a hozzáállás az embereken, hogy mindig csak önmagukra gondolnak. Azt veszem lassan észre, hogy szinte mindenki aki egy kicsit is közel állt hozzám, mára már bunkó lett. Lehet, hogy velem is van baj.. mert nem úgy állok hozzá vagy mit tudom én. De akkor is. Régebben azért volt egy-két ember akit teljesen a barátomnak tudtam és nem volt az, hogy ha valamit elmondok neki aki másnapra már a fél suli tudja. Jóba vagyok az osztálytársaimmal, de igazából az Emesén és pár lányon kívül mindenki olyan távolságtartó marad a másikkal. Szinte állandóan megy közöttük az utálkozás. Akivel egyik nap még legnagyobb spanok, másnap már lehordja minden r*bancnak.  A kívülállók persze azt gondolják, hogy milyen jó az osztályközösség. A látszat megvan, más nem kell. Novemberben szerveznek egy családi napot, ahol a szüleink is ismerkednek egymással. Az egyik barátnőmnek az anyukája szervezi. A lány kiírta az osztálycsoportba, hogy segítsünk és adjunk ötleteket, miket is lehetne csinálni. 1 db hozzászólás nincs úgy 5 nap alatt és szinte mindenki látta. Ilyenkor meg tök hülyén érzem magam. Mert én meg tök szívesen hozzászólnék de mivel nem vagyok egy nagy hangadó az osztályban, ezért kit érdekel mit gondolok. 
A legnagyobb probléma az, hogy még tavaly pár ember elkezdett szervezkedni és a övéken kívül senki véleménye nem ér semmit. :) Kíváncsi leszek idén hogy lesz összehozva az osztálykirándulás.
Tegnap elmentem a Bencéékhez és megnéztük az eclipset. Nagyon szeretem. Az egyik kedvenc filmem. Vannak benne részek amik szó szerint magukkal ragadnak. Igazából van aki odavan az alkonyatért, van aki meg utálja. Középút nem nagyon. Szerintem egy magas színvonalú film. Nem tudom igazából, hogy Amerikába miért lett akkora nagy buli kifigurázni a filmet. Mikor azért jópár ember munkája benne van. Mindenesetre nekem benne van az első 10 kedvenc filmembe.
Nem várom már, hogy visszamenjünk a suliba. Egy csomó dolgozatot be kell pótolnom. Legjobban az elmaradt matek témazárótól félek. Utána pedig egyből dogát írunk a másodfokú függvényekből. Hát csodálatos.. 
Na de azért jó oldala is van. A kémia dolgozatra már kifejezetten várok mert mindent tudok ebből az anyagből és imádom amikor még nagyon gondolkoznom sem kell egy kérdésen. 
Mostanában a német órákat is kedvelem. Eleinte utáltam, de szerintem egy elég jóféle nyelv. Logikus a mondatok felépítése és ezáltal minden egyszerűbb mint az angolban. :)
Mára még nagyon nincs tervem, de lassacskán kéne valamit kezdenem magammal mert mindjárt dél lesz. Puszii.

~ Enjoy the little things in life, for one day may look back and realize they were the big things.

Sziasztok. Bocsánat azért, hogy mostanában nem jelentkeztem. Visszamentem a suliba és pótolnom kellett az elmaradt dogákat. Szerencsére már elkezdődött az őszi szünet. Próbálom minden percét hasznosan eltölteni mert nem szeretem azt az érzést amikor szünet végén rájövök, hogy igazából semmit sem csináltam csak pihentem.
A suliban igazából semmi érdekes nem történik szó szerint. Még tavaly érdekes volt, hogy jaj gimisek vagyunk.. mostmár van olyan óra ahol szét unom a fejemet.  Egyedül azt értékelem, hogy bejött új tantárgyként a rajz és azért fizika,kémia meg ilyenek után egy duplaórás rajz igazi felüdülés.
Kitűztem magamnak célnak, hogy a szünet alatt rendetrakok a szobámban. De igazából úgyis mindegy mert egy pár hét alatt megint ugyanúgy néz ki. Várom már, hogy nyár legyen. Ki lesz festve a szobám és akkor másképp is lesz berendezve. Én még mindig azt gondolom, hogy rózsaszínnek kéne lennie a szobámnak, de majd még meglátjuk. :)
Barátommal, Bencével végre együtt tudunk lenni több időt. Rendkívül különleges személyiség és imáádom :3 Aranyos tőle, hogy végignézi velem az alkonyat összes részét. Nem hiszem, hogy erre sok fiú vállalkozna. Ma nézzük majd meg a harmadik részét együtt. :)
Tegnap a mamáméknál voltunk meglátogatni az unokatesómat. 2 éves és nagyon édees. :3 Skóciában élnek amúgy és csak néha repülnek haza.  Lementünk a búcsúba vele és felültünk egy kisvonatra. Alig fértem bele a vonatba de azért élveztem. 
 

" Don't ask why someone keep hurting you. Ask yourself why you're allowing them. "

Sziasztook. :)
Végre eltelt ez a hét is lassacskán. Bár örülnöm kéne, hogy itthon pihentem, de így meg kétszer annyit kell majd hétvégén tanulnom. Ilyenkor van az, hogy kb 1 hétig tart az, mire behozom a lemaradást.
A tantárgyak többségével nincs bajom, meg tudom őket tanulni. De matekből a másodfokú egyenletekből fogunk írni és még semmit sem tudok. Az ez előtt lévő témazárót a gyökvonásokból sem írtam meg. Annyira csodálom azokat az osztálytársaimat vagy éppen a barátomat, akiknek csak úgy érzésből megy a matek. :D
Vissza kellett volna mennem ma orvoshoz. Nagyon pontos akartam lenni ezért felültem a 8:20-as buszra és már félkor ott is voltam a rendelőben. Kívülről még örültem is, hogy sehol senkit nem látok, aztán ki volt írva h ma nem rendel csak délután lesz helyettesítő orvos. Ez az én formám. :3
Pusziii.

" Ami nem öl meg az erősít, a megértésből építkezünk úgy születik erős híd. Mégis tudom gyakran mentem önfejűen előre, csak vitt az út és nem hallgattam barátok szülőkre. "

Nem is tudom, hogy még hány olyan nap lesz amikor azon kapom magam, hogy a múlton gondolkozom. Remélhetőleg egyre kevesebb. Mindenki jön a sablonszöveggel, hogy nem hagyja nyugodni a múltja. És vajon miért nem? Mert hibázott, elcseszte és azóta sem tudott megbocsájtani saját magának. Van amikor a régmúlt azért kellemetlen mert szégyenled magad bizonyos emberek előtt. Mikor elkap az az érzés, hogy a p*csába már megint túl közel engedtem magamhoz valakit.
Ezért kell gondolkozni és milliószor átgondolni ha megteszel valami nagy dolgot. Erre nem tudok kézenfekvőbb példát felhozni mint hogy kivel fogsz először ágyba bújni. Nemrég pakolgattam ki a szekrényemből az ilyen Bravo, Popcorn, IM és társai újságokat és beleolvasgattam a segítségkérős rovatokba. Egyszerűen undorító, hogy 13 éves lányok irogatnak be az újságnak hogy mit tegyen ő meg a 20 éves pasija mert túltengenek a hormonok. A válaszban pedig csak annyi hangzik el, hogy jaj érdemes lenne még egy kicsit várnotok mert 14 alatt tiltja a törvény.
Mit akartam eből kihozni? MEGGONDOLATLANSÁG csupa nagybetűvel. Megtörténik, szakítotok és a nagy szomorúságban még az is eszedbe jut, hogy miért kellett.. hisz teljesen közel került hozzád. Mindent tud rólad és ilyen helyzetből lehet a legnagyobb pofonokat kapni.
Utána lesz egy új barátod, hurrá minden happy. Csak épp az nem amikor a srácnak ki kell tálalnod, hogy már sajnos elúszott. A fiú pedig ha szívéből szeret valószínűleg bántani fogja a dolog. Hisz ő akart neked megadni minden boldogságot.
A cigi, a pia és a bulikban az ami a wc-kben történik mind olyan dolognak tartom amit én sosem tennék meg.
Valószínűleg ilyenkor érzed azt, hogy áá te fiatal vagy " be free" tudod, és bármit megtehetsz. 16 és fél éves vagyok. Rengeteg dolog van az életemben amit visszacsinálnék mert mind meggondolatlanságból történt.
Megismerkedtem az új barátommal, Bencével aki teljes fordulatot hozott az életemben. Nem győzöm elégszer elmondani, hogy menni mindent köszönhetek neki. 
Kihúzott egy olyan helyzetből amit nem sok ember vállalt volna be. Ezért rendkívül hálás vagyok neki és köszönöm, hogy megtanítottad a dolgok pozitív oldalát nézni. :))