I have died every day when I'm waiting for you.

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek. Repkedtem a boldogságtól, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól, közben féltem, elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra.

" Akkor szeress igazán, amikor a legkevésbé érdemlem meg mert akkor van rá a legnagyobb szükségem. "

Mindenki vár valamire és valakire. A suliban egész héten a pénteket, az év minden napján a nyarat és életünk végéig a boldogságot várjuk. A várakozás már egész felőröl minket és akkor végre eljön a szombat, a nyár első napja és a boldogság. Ekkor azonban hajlamosak vagyunk megtorpanni. Annyi mindent akarnál tenni, de nem tudod melyikkel kéne kezdened. Ekkora ér egy kisebb (esetenként nagyobb) csalódás, mivel ezek szerint ez a nap nem is olyan tökéletes. Nem létezik olyan, hogy tökéletes nap. Mindig lesznek apróbb hibák amik miatt kicsit alábbhagy a kedved de ezért kell optimistának maradni. Sokszor amikor a rengeteg rossz után, valami jó is történne megijedünk a boldogságtól és inkább elkerüljük. Vagy elér hozzánk az öröm, de nem tudjuk élvezni. Nem szabad minden történést előre elképzelni a gondolataidban mert a megvalósítás biztosan nem fog vele 100%-ig megegyezni. Mint egy tipikus első randi. Órákig készülődsz mire megtalálod mindenből az alkalomra illő darabot és odafelé mindent kitervelsz a fejedben. Hogyan fogsz köszönni, megfogod-e ölelni, milyen közel ülsz le hozzá a padon és milyen hosszú ideig nézel mélyen a szemében, hogy lássa mennyire tetszik neked. A lányok többsége kiborul ha egy apró részlet elcsúszik. Én is ilyen voltam régebben ( néhanapján még azért előfordul ). A barátomtól tanultam meg, hogy nem az számít mennyi ideig és mit csinálunk, hanem hogy együtt töltjük az időnket. Legyen az csak egy 2 perces beszélgetés reggel a suli előtt a buszmegállóban, vagy sorozatnézés hosszú órákig péntek este. Akármennyi probléma is adódik elégedett vagyok az életemmel. Az utóbbi két évben megpróbáltam lelkileg is felnőni a gimis élethez és egy hosszú párkapcsolathoz. Megtanultam, hogy a szerelmünk mellett önmagunkat is fejleszteni kell és épp ezért adni kell a másik félnek időt amit egyedül tölthet. 
Stay Strong.

" I knew you were a trouble"

Sziasztok! :) Az elmúlt egy hét értékelésével szeretném kezdeni. Már régóta vágyom rá, hogy tizenegyedikes legyek, de elég nehéz elkapni úgy az évelejét, ahogy kéne. Minden napos dolgozatok, mindig 8 vagy 7 óra és közbe még a faktok is. Izgulok, hogy hogyan tudom majd mindezt megoldani később. Mindenesetre ilyen tantárgyakra mint fizika, ami nekem sose fog kelleni, nem igazán tanulok. A kémia fakt eddig tényleg érdekes és élvezhető volt. Sokan megkérdezik tőlem, hogy úristen elmentél kémiára hát hogy bírod. Nekem úgy különösebben nincs bajom vele és az elméletet szeretem tanulni, csak a számolásokat nem tudom. Egy idő után túl kell lépni azon a 'fizika,matek,kémia' undoron. Na jó a fizikán nem. Földrajz faktom sajnos eddig még nem volt, de jövőhéten már kezdetét veszi. 
Hétfőn hittan órán amióta oda járok a suliba először beszélgettünk normális, emberi dolgokról. Nem a pápáról meg egyháztörténelemről mint tavaly. Igazából erőltetett volt a beszélgetés eleje, de aztán annyira belejött az osztály hogy mindenki ennek hatása alatt volt egész nap. Ugyanennek a témának a továbbgondolását terveztem ebben a bejegyzésben. Arról vitatkoztunk többek között, hogy egy kapcsolatban mi számít megcsalásnak. Erre így elsőre tudna válaszolni mindenki szerintem. Voltak osztálytársaim akik szerint egy csók nem számít megcsalásnak vagy úgymond megbocsájható, mások szerint már a gondolat hogy mással érintkezni szeretne annak számít. Én a második csoport híve vagyok és egyátalán nem értem azokat akik az első csoporthoz csatlakoztak. Ha van egy barátom, akkor a minimum elvárás hogy ne csak egy lány legyek az életében, hanem az egyetlen lány. Az egyik lány azt mondta, hogy a csók azért megbocsájható mert lehet csak a pillanat hevében történt. 
Engem már csaltak meg egy elég hosszú kapcsolat után és nem hinném hogy bárkinek szüksége lenne egy ilyen élményre. Nem csak az adott kapcsolatot teszi tönkre, hanem a saját önértékelésedet is rontja. A másik kérdés pedig az volt, hogy hogyan őrizzük meg kapcsolatunkban azt a bizonyos "lángot". Szerintem minden félnek tenni kell lépéseket az idő elteltével azért, hogy a kapcsolat olyan szinten maradjon mint a kezdetek kezdetén. Ha csak az egyik fél ugrálja körül a másikat, akkor az egy idő után ellaposodik. Mindig olvasok ilyen felméréseket, hogy igazából meddig tart a szerelem és mennyi az a maximum időtartam ami után már tényleg csak a szeretet marad. Bár tizenéves fejjel nem túl lényeges még ezen gondolkozni, de érdekes. :)

" Olyan nőnek látszott, aki körül viharok dúlnak de a lelkét meg sem érinheti semmi."

Sziasztok! Elkezdődött a 11. évfolyam amit már oly régóta vártam. Szerintem ez a legjobb év egy gimnazista életében. Még múlthét pénteken mentünk be először a suliba mert Csendes nap volt. ( Ennek az a lényege, hogy ismerkedünk az alsóbbévesekkel) Vannak aranyos emberek és van egy lány, aki rámírt hogy tanácsokat kérjen. A legelső nap nehezen ment és nagyon hosszúnak tűnt. Nincs töri tanárunk, ezért egy másik osztállyal vagyunk összevonva amíg tanárúr beteg és olyan borzalmas, hogy 40-en ott ülünk egy teremben. Nem is tudok arra figyelni amit magyaráz. A legkellemesebb meglepetés az, hogy új matektanárt kaptunk. Aki régebb óta olvassa a blogomat az tudja, hogy én és az előző matektanárom nem éppen voltunk közös hangon és ez sokszor meg is látszott... de most új lappal kezdhetett mindenki. Az első órán azonban közölte, hogy minden óra elején írni fogunk röpdolgozatot és csak pár emberét szedi össze. Pénteken már írtunk is, de az enyémet nem szedte össze :3 
A fakultációkról még nem tudok annyit mesélni ugyanis a töri tanárom, aki egyben a faktos földrajz tanárom, beteg. A kémia faktom az meg volt tartva és szembesülnöm kellett azzal, hogy hát ami kilencedikbe volt az gyakran (=soha) nem ugrik be. Mivel 8-an vagyunk kémián ezért nagyobb esély van felelésekre. Remélem azért bírni fogom. A kedvencem az az, hogy tanuljál faktra meg az alapórákra és közben vannak ilyen tölteléktantárgyak mint a művészettörténelem meg az ének. Tiszteletem mindkettőnek, de nem pont ezekre fogok tanulni elsősorban. A heti 5 tesi órát ugye eddig kiváltottam a csodálatos néptánccal, de ezt most lecserélték társastáncra. Tegnap volt az első óra és elég keményen nyomta a srác aki tanítja nekünk. Mondjuk olyan szempontból jó, hogy én ezeket már mind tanultam amikor társastánc tanfolyamra jártam. Egyébként azt már előre látom ,hogy élni nem nagyon fogok a következő pár hónapban mert rengetegszer van 8 órám. De nem panaszkodom mert ezt is végig kell csinálni :)
Edzésre megpróbálok a lehető legtöbbször elmenni. Az étrendem már körülbelül a második napon szétesett és szerintem nem is lehet betartani ( most komolyan). De azért igyekszem több zöldséget enni ebédre :"D Ma lemegyek edzeni Bogival és majd meglátjuk hogy bírom. 

" Vannak szavak, amelyek örökre kimondatlanok maradnak."

Sziasztok! Régóta nem jelentkeztem mert az utóbbi időben vagy felhőtlenül boldog vagy teljesen elkeseredett voltam. Ez a nyár is tele volt hullámvölgyekkel és szivárványokkal. De már csak 8 nap van hátra belőle. Vicces, hogy mindig milyen nagy lendülettel indítok szeptemberben és júniusban már teljesen kivagyok a sok hülyeségtől. Az idei év már létfontosságú lesz. Beleszámít a továbbtanulásba, kezdődnek a faktok. Az osztályunk szinte alig lesz együtt, mindenki külön csoportokban lesz. Kicsit várom is mint kihívás, de tartok is tőle. A kémia faktot szerintem szeretni fogom mert ha jól tudom 8-an leszünk és az olyan családias lesz, bár biztos többször fogok felelni. Igazából mindent megcsináltam amit akartam ezen a nyáron. Sok napot és hetet elpazaroltam a semmittevésre, de addig is K mint Kardashiant néztem. Kell az az idő a feltöltődésre. Sikeres volt az edzős projektem is, aminek elsőszámú célpontja nem az volt, hogy fogyjak hanem az erősítés. Nem biztos hogy mindenki észreveszi rajtam a változást, de én jobban érzem magamat a bőrömben. Ez az este kilenc és tíz óra közötti torna pedig teljesen ellazít és megnyugtat. Jó lenne, ha erre lenne időm akkor is amikor suli van. Biztos többet aludnék. De a szokásaimat amennyire lehet próbálom megtartani. Bár a suliban a megfelelő étkezés is nehezebb mert általában úgy vagyok vele, hogy szívesebben eszek péksütit mint müzlit. A Heicz Bogival szoktam lejárni edzeni, akit már ötödikes korom óta ismerek bár igazából sose beszélgettünk annyit. De most hogy egy héten egyszer mindig lemegyünk a Brutálba közösen már sokkal közelebb áll hozzám. :) A kötelező olvasmányokkal nem igazán állok jól, de nem vagyok hajlandó ilyenkor olvasni, bár tudom hogy ezt még megbánom évközben. Voltam bent közmunkán a suliban takarítani és megismerkedtem pár kilencedikessel. Aranyos voltak, látszódott rajtuk hogy félnek és mindig az jut eszembe amikor én is ilyen helyzetben voltam. Vannak olyan osztálytársaim akik hiszik, hogy az a helyes ha nem segítünk nekik ( pl: nem adjuk oda az évvégi vizsgákhoz a kidolgozott tételeket) mert hogy nekik nem segített egyik felsőbb éves sem. Én viszont szeretek nekik segíteni mert ez miatt kényszert fognak érezni, hogy a mostani kilencedikeseken ők is majd segítsenek.
A Bencével jól megvagyunk, most szombaton leszünk 1 év és 2 hónaposak valamint holnap lesz a névnapja. Azt az egyet sajnálom, hogy többet is együtt lehettünk volna a nyáron, dehát neki dolgoznia kellett és muszáj volt megértenem. Továbbra is folytatjuk a Walking Dead és az Így jártam anyátokkal sorozatok által érzett függőségünket. :)